2012. december 8., szombat

Ausztrália: Első bejegyzés

Sziasztok elérkezett hát az első az esős nap is itt a napos Ausztráliában. Ami tökéletesen alkalmas lesz egy kis blogolásra. Hol is kezdjem?
Az utazás esemény mentes volt semmi turbulencia semmi horror a fedélzeten, pedig már nappokkal a repülés előtt unalomból a tubeon egy halom légikatasztrófa sorozatot néztem, szóval felvoltam készülve mindenre ha égünk ha zuhanunk mindegy mi lesz én képben vagyok hol a vészkijárat merre van a pilótafülke ha netán szükség lenne rám :)
Tehát meg is érkeztem Münchenbe Berlinen keresztül Budapestről. München reptér melletti kis faluban töltöttem az éjszakát ahol összefutottam egy lelkes magyar vendéglátós csappattal. A pálinka hamar elő is került nyomtuk reggelig az ismerkedést. Aztán irány a reptér 20-on pár óra repülés és egyszercsak Melbournben találtam magamat!




A reptéren már vártak, gyorsan összeszedtek aztán célba is vettünk egy kocsmát. A kis söröcske segített a jetlagen. A következő két napot alvással töltöttem Melbournben az egyik klubtag lakásán. Aztán végülis meg is érkeztünk Benallába vendéglátóimmal együtt (Tim és Louise). Ezen a hétvégén ünnepelte 60ik születésnapját a klub minden féle ittas pajta tánccal hatalmas zenekarral meg jelemezes bulival. Nekem is kölcsönöztek egy csini kis matróz ruhát majd teszek fel képeket is ígérem. Na szóval a nagy dínom dánom után másnap reggel igazi misszió várt rám. Ugyanis beszerveztek hőlégballonozni. Nem sok fogalmam volt róla hogy működik ez az egész azt tudtam hogy melegíteni kell a gázt a lufiban aztán felszáll, de hogy utánna mitörténik azt sose tudtam. Igazából innentől kezdődik az izgalom a felszállás hagtalan egyszercsak hopp a levegőben voltunk, és sodródunk a széllel. Ezután jön az izgalom a leszállás mert azt nem igazán lehet megmondani hogy pontosan hol is fogunk földet érni. A pilótánk egy idősebb vagány hölgy volt. A férjével ketten összeraktak mindent ahol tudtunk ott segítettünk felfújni a ballont, meg ilyesmik ilyen tedd ide tedd oda dolgokban. Aztán amikor már a kosár is majdnem levegőben volt és a kötelekkel a balont sem volt egyszerű tartani szóltak hogy irány a kosár lehet beszállni. Gyorsan beugrottunk aztán irány az ég. Ez mind reggel 5 kor történt! Nyugodtság csend :)

A leszállás az egy legelőn történt, de előtte már 2 legelőt is kinéztünk hogy na majd oda szállunk de a szél meg a kerítések valahogy ezt sosem tették lehetővé. Na lényeg hogy amikor szóltak hogy akkor most lehet kapaszkodni akkor úgy gondoltam hogy hú ez kemény bescapódás lesz, de az öreglány nagyon pengén lemanőverezte a ballont gyönyörűen kilebegtette a másik vitorlázó pilótával egymásra néztünk aztán csak elismerően bólogattunk, hogy ez szép volt vazze. Na nem gondoltotam volna ezelőtt egy nappal, hogy Ausztráliát rendesen a levegőből egy ballonból fogom látni :)


Szóval ügyesek voltunk nagyon irány is vissza a reptérre. Az ops managerrel (Valerie) megegyeztünk hogy most a hétvégén még pihizzek majd hétfőn megrepüljük az ellenőrző köröket. Mindegy én kint lógtam egésznap a starton. Mindenki érdeklődött ki vagyok mivagyok. Miután kiderült, hogy én vagyok a ill. leszek a rezidens vontató pilóta rögtön el is kezdték szervezni az ellenőrző repülésemet nem tiltakoztam ellene. A jetlag már elmúlt repülni megmár igen jó lenne szóval bele is ültettek gyorsan egy kétszemélyes Pawnee (ejtsd póni)-ba. Hát aki már látott Pónit (értsd repcsi) az tudja, hogy nem egy olyan nagyon kifejezetten szemet gyönyörködtettő teremtés, de nem is csúnya egy mezőgazdasági repülőgép ami a célra tökéletesen alkalmas mint egy traktor. Na a kétszemélyes Póni viszont csúnya és a levegőben esetlen mint egy vemhes bálna olyan fürge, a kabin viszont legalább rendesen szűk két embernek. Tehát igen meghitten, összebújva ültünk a gépben oktatómmal, és megkezdtük az első ellenőrző vontatásokat. Sok extra nem történ egész hamar visszarázódtam a Póni repülésébe, miután oktatóm is megnyugodott hogy nem fogok az életére törni már oda adta a felszállásokat is meg a leszállásokat is he erre külön megkértem. De minden alakalommal megdícsért, hogy milyen ügyi vagyok. Na szóval már azt hittem hogy 5 vontatás után akkor le is vagyok ellenőrizve és holnap mehet élesben,de nem így történt. Másnap még ami biztos az tuti alapon egy másik csókával s repültem pár kört a dagadt öreghölgy zsúfolt kabinjában, aztán végre nagy nehezen el mertek engedni egyedül is. Aznap húztam még párkört különbőző páláykról is (itt Benallában alapvetően 08/26 os pályát használunk hacsak nincs extrém északi vagy déli szél akkor 35/17 az irány). Igazából nem értettem ezt a szarakodást, mondtam is az oktatómnak hogy még repülhetünk pár kört de jobb nem igazán leszek ennél, én ezt tudom hozni de azt stabilan. Különben is Új Zélandon ahol életemben előzőr repültem a típust ott nem volt kétüléses Póni beraktak az igaziba rámcsukták a kabint és csak annyit mondtak ne tőrjem össze!
Na de lényeg a lényeg megvolt az ellenőrző, a főoktató csóka azt mondta, hogy akkor egy hetet repüljek a terhes bálnával aztán majd utánna beraknak a spitfirebe (egy üléses Póni)! Miután jeleztem hogy szerintem elbotolok a ez együléses Pónival is mivel repcsiztem már vele pár órát, hamar belátta oktatóm is hogy jólvan úgy ha én másnaptól a tunying Pónit repülöm :)

Tehát eljöttek a dolgos hétköznapok az első hét amikor hivatalosan is munkába álltam. Nem volt olyan sok dolgunk hiszen a szezon még nem teljesen indult itt be. Azért volt pár nap 37-40 fok körül de volt egy két pulóveres nap is. Közben intézte a vitorla oktatóimhoz való papír anyag összeállítását, meg hogy minnél előbb beülhesek valami egy üléses vitorlába. A klub flotta: Ls-7, Ls-4, Junior, ASK21, IS28 ez utóbbit tudom milyen szóval tőlem maradhat is a hangár sarkában. Az LS-7 és LS-4 viszont izgalmasan hangzik főleg az itteni fasza kis termikekkel kombinálva.
Gyorsan le is nyomtam terepre szállási ellenőrző repülésemet egy nagyszerű általam igen jól ismert típussal az SF25 Motor Falke típusú légijárművel. Miután mindenki megkérdezte hány órát repültem meg mivel (röviden mi a történetem). Mindenkinek csak egy dolog ragadt meg a fejében, hogy szegény gyerek mi rosszat tett az életben? Ugyan is azon mindenkinek fenn akadt a szeme hogy 800 óra a Falkéban az még bűntetésből is sok. Hát mit tegyen az ember kis péz kis foci!
Ehhez képest a terep ellenőrzőről haza fele jövet, (oktatóm nagyon boldog, hogy milyen faszán kiválasztottam meg behelyezkedtem meg stb, nem előszőr csinálom ez mondjuk igaz, csak így szerényen veregetem a vállalmat) tehát helyezkedek be leszálláshoz, hogy majd most hú de faszán le is szállok csak úgy néznek majd. Hát nem így történt akkora bak ugrással elpattantam, hogy azt hittem nem állok meg a pálya végéig. Mindig ez történik amikor nagyon oda akarom tenni a repcsit akkor sajnos tényleg s ikerül is oda tennem csak nem finoman. Szerncsére el tudtunk gyalogolni a megérkezés színhelyéről, de azért égett a pofám na nagy Falke pilóta azt leszállni se tud (rögtön Soma bácsi jutott az eszembe). Mindegy a lényeg hogy mostmár repülhetek az együléses klubgépekkel :)

Teletek múltak a napok, valamelyik forgalmasabban valamelyik kevésbé de minden nap sikerült vontatnom egy keveset, de hát hiába még nincs szezon. Közben megérkezett az angolok konténerje is tele vitorlával. Ez is csak azt mutatja hogy a szezon most kezdődik.
Egyszercsak megint hétvége lett. Én most az egyik klubtag helyett vontattam amit cseppet se bántam. Aztán pedig elráncigáltak egy fly inn buliba (nem kellet sokat ráncigálni). A fly inn buliba stílusosan egy Cessna Birdoggal érkeztünk. Itt majd lesz néhány kép ami ezt egy kicsit jobban szemlélteti:



Így néz ki egy igazi fly inn party medencével meg antik repcsikkel

Tehát ismét teltek múltak a napok és egyszercsak elérkezett az a pillanat amikor azt mondta nekem Val (ops manager), hogy én mától pedig az izom Pawneeval fogok repülni. Ez egy Pawnee egy 5.7 literes V8-as verseny autó motorral. Mivel a szerkezet experimentál kategóriában a mototr modifikáció miatt. Így alá kell írni egy papírt mielőtt az ember repülne vele, hogy megígéred ha netán fejre állnál a szerkezettel akkor nem pereled be az ifjú ausztrál mérnököket akik ezt a szörnyeteget megálmodták. Jó móka repülni a gépet emelkedik mint a barom, és lefele is tud jönni renedesen, nem kell atttól tartani, hogy megrepesztem a blokkot mert folyadék hűtéses a moci. Igen jó kis szerkezet az ideális vontató gép és autó benzinnel megy ez a legjobb. Itt van tehát néhány kép a repcsikről:
Majd időközben teszek még fel képeket. Meg kicsit írok részletesebben is az eTugról is és hát persze addigra talán már az Ausztrál égbolton valami vitorlával elkövetett oriási nagy hős tettről is beszámolhatok majd.
Igyekszem a blogot hetente frissíteni szóval ebben a szellemben pusszantás mindenkinek és ezúttal most tényleg, becs szó a blog élni fog!

Egy panoráma próbálkozás



Benalla város részlet


A reptér



26L

Add caption

Valaki követ


eTug



2012. október 11., csütörtök

England Baby!

Tehát ilyen szép nyitó kép után térjünk is a lényegre. Ez a bejegyzés kicsit csapongani fog mert néhány hete már elkezdtem és a képek is ilyen össze visszára sikerültek de ez ne tévesszen meg senkit. Amire emlékszem és van jó sztorim azt majd a képek alatt megtaláljátok. A blog közepén olyan érzésetek lehet majd mintha most kezdődne előlről de ez csak azért van mert ezt már kéthete elkezdtem írni, aztán feltöltöttem néhány képet de a kurzor a blog elején volt szóval így kicsit átvariálta a kronólógiaui sorrendet, és ismét kitörölni és feltölteni 30 képet nem volt kedvem. Szóval ez most egy kicsit nehezen követhető írás lesz. Azért nem olyan bonyolult hogy ne tekerjétek végig a képeket gyorsan, némi szöveggel ellátva :)
Élvezzétek ja és kommenteljetek mit szeretnétek hallani/látni a blogban!
Itt a legendás Cessna 210 éppen Bovec csúcsait láthatjátok a képen meg a repcsit meg egy darut az nem tudom miért van ott!

Itt most éppen az egyik kollégával önfeledten repkedünk az Angol tájban
Kötelékezni meg fotózni is egyszerre nem egyszerű a valóságban a tárgyak közelebbinek tűnnek :)
ASK 21 szárnyvég valahol Shenington közelében


Ez volt az első vitorlázásom a Szigeten, és azt hisszem az első orsóm is vitorlával. A műrepülés vitorlázó géppel nagyon nagy tutiság meg kell tanulnom :)
Glatton naplemente
Az iga vonó állat, Keszena (valójában az igazi iga vonó állat az a söförje ennek a szerkezetnek)
Glatton eső után/előtt egy hétig elég szar idő volt nem is történt túl sok minden még a blogra se írtam pedig az időmből kiadta volna :)

Newcastle környéke. A tutiság ebben a melóban az, hogy sokszor járunk nagy repterekre, és kissebb farm placcokra. Sokszor akad úgy hogy irányított légterekben kell repülnünk vagy azért mert átrepülünk vagy azért mert ott van a terület ahol fotóznunk kell. Ez az egyik dolog amit élvezek, amikor az irányítókkal kell egyezkedn, hogy beengednek-e a légterükbe. Az egész olyan mint a Kis Hercegben a Róka szelídítés de tényleg! Eleinte elkezdünk a légtér szélén dolgozni nem vagyunk útban a nagy repcsiknek meg ilyesmi, aztán egyre közelebb megyünk és a végén pedig ott vagyunk lényegében egy karnyújtásnyira a reptértől a heavy traffic meg jön megy. Egész izgalmas mikor a 777-es ott megy el mellettünk csak 300 méterrel magasaban.
A titok mindig az hogy reggel illedelmesen felhívom a tornyot elmondom mit szeretnénk, az igazán kényes részekkel pedig késöbb huzakodom elő. Pl.: az approach kellős közepén szeretnénk fotózgatni, ez kicsit körülményes mert amikor jön valami repcsi akkor odébb kell repülnünk pár mérföldet aztán gyorsan vissza néhány fotó aztán megint kitakarodnio a zónából, hogy nem legyünk útban. Mindez azért van mert a nagy repcsikben van (TCAS) röviden összeütközés riasztó rendszer kiabál a pilcsó arcába ha neki akar menni valami más légijárműnek a technikai részletekbe most nem akarok bele menni akit érdekel az kommenteljen vagy Wikipedia TCAS. A lényeg hogy ez ne síkítson a 737-esben miközben mi önfeledten fotózgatunk és a pilótának követni kell a TCAS utasításait ezért az irányítók mindig megfelelő elkülönítést biztosítanak. Pontosabban nekünk kell biztósítani Ők csak annyit mondanak hogy most húzzunk valahova máshova mert jön a nagy traffic. Egy szó mint száz kihívás az irányítókkal alkudozni főleg, hogy skótul nem értek olyan igazán jól! Mostanában leginkább Glasgow és Aberdeen légterében tevékenykedtünk.
Egy halom szivárványos kép
Ez sajnos nem tudom hol van de ez kb egy tipikus Angliai város valahol a szigeten egy folyóval a közepén.
Hoppá eszembe jutott Durham Tees Valley!
Angol tájkép valahol
A háttérben a tenger látszódik ha jól megnézitek a képet




A team in Scotland
Rep előtti előkészületek
Szélturbinák a dombtetőn












Sziasztok újra jelentkezem, ezúttal Angliából. Volt egy kis szünet az utolsó bejegyzés és a mostani között. Ez idő alatt sem tétlenkedtem csak nem volt kedvem írogatni a blogra meg mindig volt mást is csinálni :)
A lényeg az, hogy otthon befejeztem a CPL szakszómat hurrá nagy kardozást folytattam a hatósággal de szerencsére sokan segítettek, így gyorsan meglett apapírom lényegében még a vizsgám napján. Szóval ezúton is köszi mindenkinek aki hozzájárult bármilyen formában is a CPL-em sikeres lebonyolításához.
Itthon volt szerencsém repülni a legendás Cessna 210-es légijárművel nagyon faja kis gép nagyon teccik valami charter meló ilyen gépen egész jó következő lépés lenne :)

Na de vissza Angliához! Még Új Zélandon találkoztam a cég vezetőjével és ott megbeszéltük ha kész vagyok  a CPL-el akkor hívjam és valószínűleg tud munkát adni. Így is lett, ezért ülök már 4 napja az esőben itt a ködös Albionban.
A meló nagyon érdekes és változatos, alphangon egy fotóssal repülünk diesel C172-esen. A diesel motor nagyon jó egyszerű és nem hangos jó a fogyasztása tulajdonképpen sok mindenben jobb mint a benzines motor, egy hátránya viszont van ha elmegy a villany akkor a motor is megáll. De hát valamit valamiért, a zajt azért emeltem ki mert átlagban egy rendes napon 5-6 órát repülünk de szerencsére a 7,5 órás repülések sem ritkák. Ilyenkor lehet érezni a külömbséget a zajterhelésben :)

Tehát megérkezésem másnapján rögtön be is ültem az egyik Cessnaba és gyorsan lenyomtuk a helyi szoktató repüléseket. Először nem igen tudtam merre vagyok arccal, néhány trükkös navigációs feladat után, amiket sikeresen megoldottam (különféle picsányi reptereket kellett megtalálnom) volt benne egy kis szerencse is de hát az egyébként is kell ebben a szakmában. Utánna nyomtuk pár motor leállásos történetet hova szállnék ilyenkor szerencsére ezt is megnyugtatóan prezentáltam az ellenőrző repülésemet végrehajtó munkatársnak. Olyanyira sikerült jól bemutatni, hogy amikor levett gázzal a városnak fordultam mondván, hogy a placc amit kinéztem kicsit még közel van hát tágítunk rajta gondoltam (akkor megkérdezte a srác miután ijedtében rászúrta a gázt, hogy vitorlázom is?) Aztán megjegyezte ha netán esetleg valójában megállna alattam a szerkezet azért próbáljam meg megkísérelni az újraélesztését is ne csak egyből a terep felé vegyem az irányt!
Eleinte elég szokatlan volt a zsúfolt levegő és a rengeteg légtér. Nem egy magyarország ahol a kelet tájékoztatónál csak kb 2-3 repcsi van :) egy átlag délutánon.
Reptervekkel nem szarakodunk csak megyünk rozson árpán keresztül, ami nem csoda mert a kisgépes forgalom oriási. Valószínűleg a rendszer se bírná el ha mindenki minden egyes repülésre flight plant adna le :)
A nagy forgalom részben azért van mert Anglia volt a 2. Világháborúban Amerika repülőgéphordozója. Ha köpök egyet az tuti, hogy egy ex 2.VH-s reptéren esik le. Ezeket a reptereket vagy versenypályáknak alkították át vagy a kisgépes repülés vette birtokba ami rendjén is van, csak így tovább. Szóval sok a reptér sok a gép mégtöbb a légtér ami eleinte bonyolult áthátatlan rendszernek tűnt.
Tehát első nap kb 3 órát repültem de az eléggé el is fárasztott. Azt hittem pl. hogy tudok angolul rádiózni de ez hamar kiderült a számomra hogy semmi közöm hozzá. Szóval este neki is ültem kicsit átnézni a dolgokat fóniából mert eléggé kezdő stílusban nyomtam a történetet.
A következő nap megkezdődött a rendes kiképzés, hogyan repüljünk úgy hogy a fotós is boldog legyen. A feladat egyszerű, úgy kell manőverezni a gépet 800-1000ft AGL (above ground level, a nem megszállott repülőknek) között, hogy a bal oldalon ülő fotós színte felülről letudja kapni a tereptárgyat, házat vagy akármit.
Ami trükkös hogy én nem látom hozzám képest hogyan helyezkedik el a tereptárgy és azt sem hogy mit lát a fotós, de egy idő után kialakul a megfelelő reflex és autómatikusan jó helyre teszi az ember a repcsit, hangsúlyozom egy idő után nekem kb 4-5 nap kellett mire nem kellett túl sokszor visszafordulni megújra pozicionálni a gépet. Maga repülés fotózásközben trükkös tud lenni főleg ha turbulens az idő. Ha egy kicsit zsúfoltabb beépítettebb helyen repülünk akkor csak alacsonyan és lassan, ahogyan a nagy könyvben is megírták hogy így ne! Főleg ne házak fölött. Ilyenkor 50% os teljesítményen röfögünk kis fékszárny és sípoló átesés jelző. Mivel a Keszena (Cessna) szerencsére egy igen jámbor jószág, ezért nem kell pánikolni a sikító átesés jelző hallatán de azért résen kell lenni főleg ha szemét lökéses turbulens idő van.

Most itt beszéljen helyettem néhány kép
 Ezzel a kis masinával vontattam a vitorlázórepülő nemzeti bajnokságon Őcsényben, szuper kis gép Bellanca Scout a képnek semmi köze Angliához de gondoltam felteszek néhány pillanatot az otthoni nyárból is.

A következő kép:


A háttérben a lakókocsim az előtérben a diesel keszena
Glatton guruló út, balra a hangár

A lakókocsi vagy guruló ház kinek mi tetszik









EY

Itt most néhány kép jön Írországból/ról felülről











Valahol Walse fölött





Most kelünk át a tengeren 100 kilcsi csak víz fölött és a tenger egy cseppet se meleg volt a fedálzeten egy ócska mentő csónak nem olyan felpumpálós hanem rendesen pirotöltettel gyorsan beízítható, bár hat éve nem volt bevizsgálva


Dublin
Dublin még egyszer

Zöld Írország