2012. december 8., szombat

Ausztrália: Első bejegyzés

Sziasztok elérkezett hát az első az esős nap is itt a napos Ausztráliában. Ami tökéletesen alkalmas lesz egy kis blogolásra. Hol is kezdjem?
Az utazás esemény mentes volt semmi turbulencia semmi horror a fedélzeten, pedig már nappokkal a repülés előtt unalomból a tubeon egy halom légikatasztrófa sorozatot néztem, szóval felvoltam készülve mindenre ha égünk ha zuhanunk mindegy mi lesz én képben vagyok hol a vészkijárat merre van a pilótafülke ha netán szükség lenne rám :)
Tehát meg is érkeztem Münchenbe Berlinen keresztül Budapestről. München reptér melletti kis faluban töltöttem az éjszakát ahol összefutottam egy lelkes magyar vendéglátós csappattal. A pálinka hamar elő is került nyomtuk reggelig az ismerkedést. Aztán irány a reptér 20-on pár óra repülés és egyszercsak Melbournben találtam magamat!




A reptéren már vártak, gyorsan összeszedtek aztán célba is vettünk egy kocsmát. A kis söröcske segített a jetlagen. A következő két napot alvással töltöttem Melbournben az egyik klubtag lakásán. Aztán végülis meg is érkeztünk Benallába vendéglátóimmal együtt (Tim és Louise). Ezen a hétvégén ünnepelte 60ik születésnapját a klub minden féle ittas pajta tánccal hatalmas zenekarral meg jelemezes bulival. Nekem is kölcsönöztek egy csini kis matróz ruhát majd teszek fel képeket is ígérem. Na szóval a nagy dínom dánom után másnap reggel igazi misszió várt rám. Ugyanis beszerveztek hőlégballonozni. Nem sok fogalmam volt róla hogy működik ez az egész azt tudtam hogy melegíteni kell a gázt a lufiban aztán felszáll, de hogy utánna mitörténik azt sose tudtam. Igazából innentől kezdődik az izgalom a felszállás hagtalan egyszercsak hopp a levegőben voltunk, és sodródunk a széllel. Ezután jön az izgalom a leszállás mert azt nem igazán lehet megmondani hogy pontosan hol is fogunk földet érni. A pilótánk egy idősebb vagány hölgy volt. A férjével ketten összeraktak mindent ahol tudtunk ott segítettünk felfújni a ballont, meg ilyesmik ilyen tedd ide tedd oda dolgokban. Aztán amikor már a kosár is majdnem levegőben volt és a kötelekkel a balont sem volt egyszerű tartani szóltak hogy irány a kosár lehet beszállni. Gyorsan beugrottunk aztán irány az ég. Ez mind reggel 5 kor történt! Nyugodtság csend :)

A leszállás az egy legelőn történt, de előtte már 2 legelőt is kinéztünk hogy na majd oda szállunk de a szél meg a kerítések valahogy ezt sosem tették lehetővé. Na lényeg hogy amikor szóltak hogy akkor most lehet kapaszkodni akkor úgy gondoltam hogy hú ez kemény bescapódás lesz, de az öreglány nagyon pengén lemanőverezte a ballont gyönyörűen kilebegtette a másik vitorlázó pilótával egymásra néztünk aztán csak elismerően bólogattunk, hogy ez szép volt vazze. Na nem gondoltotam volna ezelőtt egy nappal, hogy Ausztráliát rendesen a levegőből egy ballonból fogom látni :)


Szóval ügyesek voltunk nagyon irány is vissza a reptérre. Az ops managerrel (Valerie) megegyeztünk hogy most a hétvégén még pihizzek majd hétfőn megrepüljük az ellenőrző köröket. Mindegy én kint lógtam egésznap a starton. Mindenki érdeklődött ki vagyok mivagyok. Miután kiderült, hogy én vagyok a ill. leszek a rezidens vontató pilóta rögtön el is kezdték szervezni az ellenőrző repülésemet nem tiltakoztam ellene. A jetlag már elmúlt repülni megmár igen jó lenne szóval bele is ültettek gyorsan egy kétszemélyes Pawnee (ejtsd póni)-ba. Hát aki már látott Pónit (értsd repcsi) az tudja, hogy nem egy olyan nagyon kifejezetten szemet gyönyörködtettő teremtés, de nem is csúnya egy mezőgazdasági repülőgép ami a célra tökéletesen alkalmas mint egy traktor. Na a kétszemélyes Póni viszont csúnya és a levegőben esetlen mint egy vemhes bálna olyan fürge, a kabin viszont legalább rendesen szűk két embernek. Tehát igen meghitten, összebújva ültünk a gépben oktatómmal, és megkezdtük az első ellenőrző vontatásokat. Sok extra nem történ egész hamar visszarázódtam a Póni repülésébe, miután oktatóm is megnyugodott hogy nem fogok az életére törni már oda adta a felszállásokat is meg a leszállásokat is he erre külön megkértem. De minden alakalommal megdícsért, hogy milyen ügyi vagyok. Na szóval már azt hittem hogy 5 vontatás után akkor le is vagyok ellenőrizve és holnap mehet élesben,de nem így történt. Másnap még ami biztos az tuti alapon egy másik csókával s repültem pár kört a dagadt öreghölgy zsúfolt kabinjában, aztán végre nagy nehezen el mertek engedni egyedül is. Aznap húztam még párkört különbőző páláykról is (itt Benallában alapvetően 08/26 os pályát használunk hacsak nincs extrém északi vagy déli szél akkor 35/17 az irány). Igazából nem értettem ezt a szarakodást, mondtam is az oktatómnak hogy még repülhetünk pár kört de jobb nem igazán leszek ennél, én ezt tudom hozni de azt stabilan. Különben is Új Zélandon ahol életemben előzőr repültem a típust ott nem volt kétüléses Póni beraktak az igaziba rámcsukták a kabint és csak annyit mondtak ne tőrjem össze!
Na de lényeg a lényeg megvolt az ellenőrző, a főoktató csóka azt mondta, hogy akkor egy hetet repüljek a terhes bálnával aztán majd utánna beraknak a spitfirebe (egy üléses Póni)! Miután jeleztem hogy szerintem elbotolok a ez együléses Pónival is mivel repcsiztem már vele pár órát, hamar belátta oktatóm is hogy jólvan úgy ha én másnaptól a tunying Pónit repülöm :)

Tehát eljöttek a dolgos hétköznapok az első hét amikor hivatalosan is munkába álltam. Nem volt olyan sok dolgunk hiszen a szezon még nem teljesen indult itt be. Azért volt pár nap 37-40 fok körül de volt egy két pulóveres nap is. Közben intézte a vitorla oktatóimhoz való papír anyag összeállítását, meg hogy minnél előbb beülhesek valami egy üléses vitorlába. A klub flotta: Ls-7, Ls-4, Junior, ASK21, IS28 ez utóbbit tudom milyen szóval tőlem maradhat is a hangár sarkában. Az LS-7 és LS-4 viszont izgalmasan hangzik főleg az itteni fasza kis termikekkel kombinálva.
Gyorsan le is nyomtam terepre szállási ellenőrző repülésemet egy nagyszerű általam igen jól ismert típussal az SF25 Motor Falke típusú légijárművel. Miután mindenki megkérdezte hány órát repültem meg mivel (röviden mi a történetem). Mindenkinek csak egy dolog ragadt meg a fejében, hogy szegény gyerek mi rosszat tett az életben? Ugyan is azon mindenkinek fenn akadt a szeme hogy 800 óra a Falkéban az még bűntetésből is sok. Hát mit tegyen az ember kis péz kis foci!
Ehhez képest a terep ellenőrzőről haza fele jövet, (oktatóm nagyon boldog, hogy milyen faszán kiválasztottam meg behelyezkedtem meg stb, nem előszőr csinálom ez mondjuk igaz, csak így szerényen veregetem a vállalmat) tehát helyezkedek be leszálláshoz, hogy majd most hú de faszán le is szállok csak úgy néznek majd. Hát nem így történt akkora bak ugrással elpattantam, hogy azt hittem nem állok meg a pálya végéig. Mindig ez történik amikor nagyon oda akarom tenni a repcsit akkor sajnos tényleg s ikerül is oda tennem csak nem finoman. Szerncsére el tudtunk gyalogolni a megérkezés színhelyéről, de azért égett a pofám na nagy Falke pilóta azt leszállni se tud (rögtön Soma bácsi jutott az eszembe). Mindegy a lényeg hogy mostmár repülhetek az együléses klubgépekkel :)

Teletek múltak a napok, valamelyik forgalmasabban valamelyik kevésbé de minden nap sikerült vontatnom egy keveset, de hát hiába még nincs szezon. Közben megérkezett az angolok konténerje is tele vitorlával. Ez is csak azt mutatja hogy a szezon most kezdődik.
Egyszercsak megint hétvége lett. Én most az egyik klubtag helyett vontattam amit cseppet se bántam. Aztán pedig elráncigáltak egy fly inn buliba (nem kellet sokat ráncigálni). A fly inn buliba stílusosan egy Cessna Birdoggal érkeztünk. Itt majd lesz néhány kép ami ezt egy kicsit jobban szemlélteti:



Így néz ki egy igazi fly inn party medencével meg antik repcsikkel

Tehát ismét teltek múltak a napok és egyszercsak elérkezett az a pillanat amikor azt mondta nekem Val (ops manager), hogy én mától pedig az izom Pawneeval fogok repülni. Ez egy Pawnee egy 5.7 literes V8-as verseny autó motorral. Mivel a szerkezet experimentál kategóriában a mototr modifikáció miatt. Így alá kell írni egy papírt mielőtt az ember repülne vele, hogy megígéred ha netán fejre állnál a szerkezettel akkor nem pereled be az ifjú ausztrál mérnököket akik ezt a szörnyeteget megálmodták. Jó móka repülni a gépet emelkedik mint a barom, és lefele is tud jönni renedesen, nem kell atttól tartani, hogy megrepesztem a blokkot mert folyadék hűtéses a moci. Igen jó kis szerkezet az ideális vontató gép és autó benzinnel megy ez a legjobb. Itt van tehát néhány kép a repcsikről:
Majd időközben teszek még fel képeket. Meg kicsit írok részletesebben is az eTugról is és hát persze addigra talán már az Ausztrál égbolton valami vitorlával elkövetett oriási nagy hős tettről is beszámolhatok majd.
Igyekszem a blogot hetente frissíteni szóval ebben a szellemben pusszantás mindenkinek és ezúttal most tényleg, becs szó a blog élni fog!

Egy panoráma próbálkozás



Benalla város részlet


A reptér



26L

Add caption

Valaki követ


eTug



2 megjegyzés:

  1. Pfuu... Medencés buliba repülővel érkezni?! Pfujjj.. És hogy mutatkoztál be? :D Oltvai, Csaba Oltvai! De utállak. :D
    Viszont a hőlégballonozás nagyon király lehetett.
    Várom a folytatásokat.
    Főleg a matrózos kompromittáló képeket. :P

    VálaszTörlés