2012. január 19., csütörtök

Repülés, Omarama és egyéb finomságok!

Szevasztok rég nem írtam már ide, de ez most ismét egy esős nap a paradicsomban, szóval megosztom veletek az elmúlt 3 hét eseményeit.
Tehát, Karácsony előtt meglehetősen forgalmas hetünk volt. Rengeteg emberrel repültünk, leginkább az egyetlen helyi hátizsákos szálló vendégeit reptettük. Bár volt egy két érdekes külföldről ide látogató vitorlázórepülő is köztük. Az egyik egy angol pilcsó volt jó arc bár sajnos mivel délután későn jött nem tudtunk fent maradni. A másik pedig egy arc az ifi vb-ről (JWGC 2011) együtt versenyeztünk ugyanabban a kategóriában. Tehát a világ ilyen kicsi, mennyi az esélye annak, hogy a srác épp Új Zélandon túrázik, pont Paraparaumun keresztül tart Wellingtonba (bár ennek az esélye meglehetősen nagy mert másik út gyakorlatilag nincs) és éppen kedve támad vitorlázni mert látja a gyönyörű kumókat és a szép vitorlákat. Tehát miután bemutatkoztunk egymásnak, és rájöttünk arra is, hogy már ezt megelőzően találkoztunk valahol a világ másik oldalán, ennek megfelelő boldogsággal neki is láttunk a felszállásnak. Persze a felszállás előtt gyorsan megalkudtunk, hogyan tudjuk okosban csinálni az üzemet. Egészen a Kapakapanui hegyig vontattunk kb 1200m-en oldottunk (alacsonyabban nem érdemes mert akkor csak egy placc marad a menekülésre). Tulajdonképen ez volt az első repülésem egyedül a nagy hegyek közé különösebb extra majré nélkül az idő jó volt 2-3 m/s emelések alap 1900m szóval nem volt annyira bonyolult.

Tehát itt van néhány kép a hegyekről emelésekről tőlem nektek, és ez még mind semmi, mert a java még csak most jön. De tényleg!






És akkor egyszer csak Karácsony lett! Nagy nagy sok puszi meg pacsi Johnnak és Richardnak és kis családjuknak, hogy megosztották velem Karácsony ünnepét így egy kicsit azért otthon érezhettem magam.
Természetesen nem volt olyan mint otthon mert sehol sem olyan, de azért nem voltam egyedül és ez így nagyon jól is esett.
Aztán lementem az óceán partra kicsit fürödni meg kajakozni. Igen kellemes karácsonyi időtöltés!
Itt egy kép éppen dolgozok és nagyon nézek valahová, de rajtam van a mindenhol láthatósági mellény tehát baj nem érhet a Pawneeban! Nagyon izmos kis szerkezet ez a Pawnee szeressük!
Sokáig nem táthattam a számat az ünnepek alatt mert, egyszer csak dec 27-e lett és Rob kitalálta, hogy leugrik Omaramába a Cessna 170-es szerkezettel. Rob jó arc mert felveszi a füves pály elején ácsorgó stopposokat. Így történt, hogy egyszeriben szinte egyik pillanatról a másikra Omaramában találtam magam.
Sokat nézegettem ezelőtt évekkel a neten a glideomarama web oldalát, hogy azta micsoda betyár jó lehet ott repülni de azt azért nem gondoltam volna sose, hogy ilyen egyszerűen eljutok a vitorlázó repülés Mekkájába!






A repülés a déli sziget felett lélegzet elállító volt sajnos a képek semmit nem adnak vissza a valóságból meg a változatos színekből. Higgyétek el igen szép volt! Kicsit repültünk közel a hegyekhez is az is jó volt!
És egy kis Omarama asszem ez a Big Ben nevű hegy éppen veri vissza az utolsó nap sugarakat!
Omaramaban aztán nagyon sok jó arccal találkoztam:
Brad, Gabriel, Dan, csak néhányan a jó arcok közül.
Dan ifi válogatott németországban itt nigerkedett Omaramában egy kis repülésért cserébe, egyébként őrült német csóka.
Gabriel "The French Men" szintén indult Musbachban az én kategóriámban. H1 farokjellel képviselte Franciaországot a vb-n. Nála nyugottab csávót nem nagyon láttam kb 2000 órája van a hegyek között ez a második szezonja itt Omaramában, ha itt végzett megy vissza a francia alpokba repülést oktatni. Azt hiszem értem már miért ilyen ijesztően laza!
Aztán Brad vérbeli Kiwi és repülő ember! Az első napomon Omaramában megtaláltam a srácokat akik a földi szolgálatot adták a GlideOmarama církuszban. Valószínűleg kevés olyan hely van a világban ahol kereskedelmi vitorlázó repülést lehet nyomni. Ez a hely az egyik ha süt a nap akkor itt lehet repülni a hegyek hihetetlen energiával látják el a környéket.A kopár gránit sziklák szolgálnak a szép kecses vitorlagépek üzemanyagaként.
www.glideomarama.com néhány fotó erejéig érdemes megnyitni a honlapot tényleg olyan ott repülni, de ne szaladjunk ennyire előre!
Tehát itt néhány fotót lehet találni egy ütött kopott Piper Cubról ez nem véletlen. Braddel az egyik nap, egy kis segítséggel ugyan de eljutottunk Timaruba ahonnan át kellett repülnünk BNM-et Omaramába.
Végre ez kell az unatkozó fliegernek egy vérbeli misszió. Az időjárás egyáltalán nem akart kooperálni amikor a földi lépcsővel elindultunk Omaramából akkor nem nagyon látszottak a hegyek a felhőzettől. A földi lépcső Dave és kedves Felesége volt, köszi!
Aztán oda is értünk Timaruba kb 2 óra volt autóval. Tehát megtámadtuk Timaru internationalt előrángattuk a Cubot a hangárból a tényekkel nem törődve az útvonalat gondosan megterveztük. Tehát az 1:200000 léptékű térképen kb. két három arasznyi távolságot kell megtennünk ami annyit jelent, hogy mimdegy teletankoljuk a masinát aztán csak elég lesz a brenga Omaramáig. A repülési tervet pedig megbeszéltük, hogy teljesen fölösleges leadni. A spot tracker bevan kapcsolva baj nem lehet. Szóval gyorsan beugrottunk a kis repcsibe aztán pillanatok alatt dél felé vettük az irányt. Azért annyira rutinosak voltunk, hogy két kitérő repterünk is volt. Ahogy nyugatnak fordultunk követve a folyót aztán völgyet a felhő alap kezdett lejjebb kúszni vagy csak a talaj kezdett emelkedni ezt nehéz elsőre eldönteni. De hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk hogy vissza fordulunk az 1. számú kitérő repterünkre Omaruba. A hosszas eljárások után meg is érkeztünk Omaru Internationalra csak mi voltunk a reptéren meg néhány kérődző tehénke. A teheneket megnéztük, aztán jól megbeszéltük, hogy igen bölcs döntést hoztunk meg hát a számlát más fizeti tehátha kicsit hosszabbra nyúlik a repülőzés mint ahogy terveztük az sem olyan nagy katasztrófa. Tehát várakozó állásponton vártuk az idő javulását, de az nem nagyon foglalkozott ezzel ténnyel. Szóval elérkezett az a pillanat is amikor el kellett döntenünk, hogy még várunk egy kicsit hátha jobb lesz az idő és akkor Timaruba sem tudunk vissza menni és ott maradunk Omaruban a világ végén dec 30-án szinte sehol senki.
Szóval feltüzeltük a Cubot ismét, és neki rontottunk északnak. Timaruba vezető úton azért nem unatkoztunk megnéztük a horgászokat a parton. Ja és megvolt az első felszállásom hátsó ülésből igen szórakoztató mert csak az előttem ülő hátát látod semmi mást.
Timaruban aztán ismét eltettük másnapra a kis Cubot. Szállást kerestünk aztán pedig valami preszilveszteri ittas pajta táncot. Találtunk is egy helyet ittunk is egy kis sört és barátkoztunk a helyi erőkkel. Majd ismét reggel lett. Azt már láttuk, hogy reggel nem lesz olyan szerencsénk mint este. Amikor a reptér bezárása előtt éppen beesve az afis srác bevitt minket a városba. 8 km-es gyaloglás elébe néztünk de azért volt B terv is.
A képen a B tervként használt karton papír látható és meglehetősen jól működött. Egész pontosan eszembe jutott Milán komám bölcs tanácsa, (aki egyébként a stoppolásnak is nagy mestere) hogy a benzinkútnál kell próbálkozni. Sikerült is kis gyaloglás után benzinkút egy kis kérdezősködés aztán már vittek is minket a reptérre.
Ismét előrángattuk a Cubot a hangárból megint jól megtankoltuk biztos ami ziher. De ma a szerencse a mi oldalunkon volt. Pöci röfi és már repültünk is Omarama fele.

Timaru township
A Cub
A képen Brad látható éppen balra néz lehet, hogy látott valami érdekeset arra!
A déli sziget nyugati part vidéke Christchurchtől délre kb 150-200 kilcsire
Ez már kezd hasonlítani a hegyekhez!
Ismét egy baromi jót repültünk, természetesen az oda fele úton hamar elfelejtettük a min 500' talajmenti magasságot, különben is mi nem változtattuk a repülési pályánkat a talaj kezdett közelebb jönni. Hamar megérkeztünk Omaramába. Sok időnk nem volt mert az üzem már nagyban ment. Szóval épp, hogy kiugrottunk a Cubból aztán már vitték is megitatni és ment vonatatni az öreg röpcsi.
Warren nagyon rendes volt velem Omaramában az Ő lakókocsijában aludtam. És ez még semmi épp, hogy kiszálltam a Cubból azon gondolkodtam, hogy egy tusolás az most már időszerű lenne meg enni is kéne valamit. Jó ez a pilótáskodás csak semmire nincs ideje az embernek. Szóval Warren meglátott azonnal megragadott és mondta, hogy anélkül nem mehetek el Omaramából, hogy nem vitorláztam itt. El is kezdtük intézni a gépet ami nem is volt olyan nehéz. Így találkoztam Oliverrel egy német sráccal itt él már pár éve Új Zélandon azért mert itt jó és repülni se szar a hegyek között. Meg kerestük a Duot a baromi nagy hangár rendszer kellős közepette. 3 200m hosszú könnyűszerkezetes hangárt húztak ide fel ami szerény számításaim szerint csak pár száz vitorlának ad otthont. Megtöltöttük a Duo farok tartáját vizet a szárnyba nem pakoltunk. Akkora hatalmas Omarama időjárás sajnos nem volt, de kit érdekel itt vagyok Mekkában és mindjárt ülök bele a Duoba és csapathatjuk neki. A glideomarama teljes flottával működött ma is. Beállítottuk a madarat a sorba szereztem egy palack vízet meg egy műzli szeletet is sikerült lejmolnom valakitől. Minden készen áll kamera beizzítva. Már csak a vontató gépre várunk, az is megérkezett, kötél beakasztva és a varázslat megtörténik. Mt. Magic-nél oldunk kb 4000'-on kicsit bénázunk a termikekkel sajnos nem olyan rohadt jók az emelések de a látvány az ismét leírhatatlan. A néhány kép megint csak nagyon gázos utánzata a valóságnak. Aztán szépen felmásztunk 5800'-6000'-ra, az alap kb annyin is maradt egész nap.
Oliver nagyon jó arc most csinálja az oktatói átképzését, tehát örült neki, hogy egy kicsit szokhatta a hátsó ülést aztán lényegében oda is adta nekem a madarat és megkezdtük röpcsizést. A macska bölcsőt nem hagytuk el. Messzire sem mentünk de k.rva jót repültünk. kb 3.5 órát repcsiztünk. Aztán az egyik kis dombocskán (Little Ben) kint volt a fotós csapat az általános vitorla frekin jelentették be hogy még kb. tíz percig vannak kint tehaát ha valaki akar még fotót az igyekezzen. Nekünk se kellett több gyorsan oda toltuk a klozetot. Egy két rácsapás erről is arról is mindent elkövettünk, hogy legyen mit elmesélni és ez megfelelően dokumentálva is legyen.




Néhány kép a Duóból az az igazság, hogy ez a legjobb kétüléses vitorla szerintem.

 A navigátor a Cubban
 Térkép részlet
Asszem ez a Lake Ohau

Talán ez az eddigi legjobb szilveszterem. Az este szokásosan folytatódott sörözés ittas pajta tánc aztán másnap irány haza.
Pontosabban busszal Christchurch, aztán reptér majd Wellington és utána haza, már egy kicsit hiányzott is Paraparaumu. Christchurch az kb szellem város volt mindenki a nyaralni van az épületek romosak egy éve itt volt a pusztító földrengés, és ez meg is látszik a városon az összes öreg kőépület romokban templomok tornyai a földön. csak úgy óvatosan lefektetve nehogy valami bajuk essen.
Sok szabad telek gondolná az ember, de nem ott épület volt csak már elbontották valahol még nem sikerüét a romokat eltakarítani.
Amíg ott tartózkodtam kb. kétszer mozdult meg úgy a föld, hogy én legszívesebben kiszaladtam volna a terminálból. De ahogy körül néztem senki meg sem moccant. Ezeket a kisebbeket itt nagyon megszokták már a helyiek. Érdekes érzés egyszer csak megindul a vibrálás a talpad alatt aztán mozog az egész épület úgy lágyan de azért nem bizalom gerjesztően. Mikor a megjött a gépem kicsit örültem neki.
Azért nem olyan rossz hely az a Christchurch, de nekem egyszrő alföldi gyereknek a földrengés élménye igen újszerű volt.
Még egy dolgot meg kell említsek, csak azért hogy milyen az igazi kiwi vendégszeretet. A városból a reptérre tatva összefutottam egy közép korú hölggyel elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy a fia pilóta, és hogy a hölgy születésnapja pont akkor van mint az enyém. Aztán a vacsora kérdésem is megoldódott.
Tehát január 2-án meg is kezdtük az üzemet itt a Kapiti sziget árnyékában. Baromi jó időnek néztünk elébe ami azt jelenti, hogy sokat fogunk repülni ami azt jelenti, hogy boldogak leszünk.
A Kapiti sziget és a Tasmán tenger

A következő post nemsokára jön most már nem hagyok ekkora üresjáratokat a blogbomban megígérem.

Szevasztok!