2012. március 22., csütörtök

Egy átlagos nap a Paradicsomban

Ahogy ígértem nektek, íme itt van a következő bejegyzés. Tehát kb. Új év elején fejeztem be a történések folyományát. Ez lehet, hogy nem volt értelmes de sebaj. Ahogy visszaértem Paraparaumuba a kis déli szigeten tett kirándulásom után. Neki is láttunk repülni szorgalmasan jó időnek álltunk elibe. Ami azt jelentette, hogy az elkövetkezendő 2 hétben folyamatosan repültünk, végre hiszen hát ezért jöttem ide. Azért az utó szilvesztereket sem felejtettük el, szinte minden este volt valami mulatság és ittas pajta tánc, barbecue hegyek a puttonyos szállóban. Aminek meg is lett az eredménye, ismét sok vendéget reptettünk a puttonyos szállóból. Valószínűleg igen nagy beleéléssel magyarázhattunk a repülés minden féle aspektusáról néhány sör után, de ez cseppet sem baj legalább van dolgunk másnap . A Wellington Gliding Club lelkes csapata egy fővel bővült valamikor az új év első hetén, Tom egyik nap megjelent a klub házban valamikor este és kb. 2 hétig velünk csövelt. Addig is jókat repülőztünk, végre eljött a nap amikor is a szélben egy kis nyugati komponens is mutatkozott. Meg is támadtuk a lejtőt nagy erőkkel A Waikanae domb kb 2-3 kilcsi hosszú szép kis 600m-es dombocska. Rohangásztunk fel-alá a dombon Tommal készítettünk egy fasza kis videót, amit remélem nem sokára közzé is tudok tenni. A lejtőzés az nagyon faja főleg olyannak aki ilyet csak a segelflug kalendárban látott, vagy a youtube-on ahogy tolják a vagányok jó közel a dombhoz na most végre jól leutánozhattam őket. Na de most már igencsak benne vagyunk a 2012-es esztendőben szóval megpróbálom kronológiai sorrendben prezentálni a képeket és az ezekhez mellékelt rövid ám de velős megjegyzéseimet!

Na most éppen a dombon hasítunk (Waikanae ridge) előttünk a másik a DG
A képen is látható, hogy a szél erőssége meghaladja a 30 csomót!
Rotor felhők

Itt már csapatjuk Paekakariki felett, most még csak fontolgatjuk a ravasz tervünk megvalósítását! (Irány a sziget déli vége)
30 csomós szél fújt a vitorlában is, hátul Ross

A 'Terawhiti run'
Nem túl magasan ülünk a tenger felett és nem tűnik jó ötletnek egy vízre szállás, amiben bízhatunk az a megfelelő szél erősség és irány amint  azt képen láthatjátok van energia bőven :)

Megérkeztünk az Északi sziget legdélebbi csücskéhez! A Cook szoros választ el minket a Déli szigettől ami a képen jobb oldalt látható
The Kapiti Wave

Kapiti Wave
Kapiti Wave
Otaki River
Otaki river
ASW-20 CL
A trakesz Piper Pawnee
A traktoros
Ismét egy nehéz nap a gyárban, kis rotor felhőket sodor a szél, a Kapiti sziget árnyékában
Office view: 9500 ft
A Kapiti sziget úgy ahogy túristák nem nagyon látják



A bazi nagy Mt. Hector ahogy azt a név is sugalja, bár most nem tűnik nagynak de higgyétek el közelebről kicsinek érzed magad!


Kapanui felhők alatt



Kawhatau Gliding Camp
Sajnos az idő nem volt a legjobb a tábor ideje alatt, de azért megtettünk mindent, hogy maximálisan kihasználjuk a rendelkezésre álló időjárást vékony zárt felhőzet alatt kis gyenge cumók!
Kawhatau reptér, egy használatban lévő farm egyik legelőjéről startoltunk. A reptér egy dombtetején van kb 600m hosszú, a Feilding Gliding Club lelkes kis csapatával együtt tettük a tábor hangulatát felejthetetlenné.
 

 Éppen tápolunk, az öregek pedig tolják a muzsikát.

Mt. Manganui
Paraparaumu reptér
Kawhatau tájkép valahol

Szóval a néhány fotó kronológiai sorrendbe téve kb egy jó másfél hónap történéseit öleli fel. A maradék időben hatalmas, hőstetteket nem hajtottunk végre csak a szokásos oktatás, iskolakörök, vagy vontatás. Esténként grill + sörcsizés, nehéz ez a fajta pilóta élet! Idő közben azért született 3 egyedül repülés aztán sok sok időtartam, néhány gyakorló táv.

De a szomorkodásból elég itt jön néhány kép, amisegítségével egészen napjainkig nyomonkövethetőek a történések. A helyzet az hogy a február nem volt annyira jóságos mint azt sokan reméltük, az idei nyár a déli féltekén igenycsak szerényre sikerült, de maximálisan kihasználtuk az időjárás adta lehetőségeket és ezt tesszük mind a mai napig. Bár az is igaz, hogy már egy hete a földön ülünk, de a jó idő ismét itt van a küszöbön!
Tehát jöjjenek a képek:

 Egy már unalmasnak mondható kép magasról, megint a Kapiti hullámban szörfölünk!
 A szakadék, alattunk a tenger
 A Déli sziget, Marlborough sounds
Nem szar az idő :)

Igen ez megint egy erőltetett nap volt, a képen látható sziget jobb oldalánál horgásztunk a kép készültét megelőzően!
 Szép termikes idő, de nem olyan jó mint ahogyan kinéz, na jó azért nem is rossz, főleg így egy hét szar idő után!
Ismét egy traktoros kép, tőlem nektek!
 Itt egy sorozat látható a Gonosz Birodalom egyik csata církálójáról, most éppen felszáll, és aztán mi is!


Az Abel Tasman Nemzeti Park nem csúnya ugye?
Haza fele menet Motueka Internationalról, és a Kapiti sziget másik oldala amit még nem láttam sose!
 Egy kis város nézés, ez Wellington egyik véletlenszerű utcája

 
Bringázás az ős bozóton keresztül, a cucc kb 1.2 milla, nem féltem, hogy elveszek a bozótban aki kölcsön adta a bringát azonnal riasztotta volna a kutató mentőket, természetesen nem miattam.

 A bozót egy kicsit más perspektívából. Egy érdekes nap elég hulladéknak indult, de aztán kiderült, hogy dombok nyomás hullámjában (ez elég hülyén hangzik magyarul, de így volt becs szó) ki tudtuk nyomni magunkat kb 4000 ft-ig. Aztán ahogy a nappal előre haladtunk kicsit beljebb is tudtunk menni a hegyek köze és a kellemes nyugati szellő segítségével ismét szörföltünk egyet a hegyeken. Kicsit meg is ijesztettem magam de hát ennyi horror azért kell. A nap tanulsága ne menj a hegy mögé még akkor se ha ez jó ötletnek tűnik elsőre. Mert hát a felhő kép az úgy néz ki, de nem az nem úgy néz ki az csak átver. Tehát a túlélő gyakorlat után, túl a centrifugán a Kapanui mögött, sajnos nem tudtam képeket csinálni, de kicsit okosabb lettem legalább!

Ez a kép még a centrifuga előtt készült!

 Alain cimborámmal toljuk a következő dombra.
Ez a néhány kép még mindig ugyan azon a napon készült, kicsit később miután megmenekültem a Kapanui mögül. Napnyugtakor szálltunk le. Egy tökéletes nap!



 Termikelés a pengékkel,  valahol Tigris ország felett!


Tehát röviden tömören ennyi, történt eddig. Most már egy hete a földön üldögélünk sajnos. De holnaptól ennek is vége és ismét erisztjük neki. Bocs, hogy megint egy kicsit sokat kellett várni a legújabb bejegyzésre de hát jó munkához idő kell, szarhoz meg ...

Szevasztok a következő epizód már itt van a környéken valahol!