2013. január 22., kedd

Egy gyors bejegyzés :)

Íme hát egy szuper gyors bejegyzés a blogban. Tőlem szokatlanul, bár de most tényleg megpróbálom  a blogot kicsit élőbbé tenni és most tényleg, tényleg. Elsőnek annyit hogy megkezdődött az Australian Multi Class Nationals című verseny melyen rendezvényen mint vontató pilóta veszek részt ezáltal emelve a rendezvény színvonalát. A napjaim most aránylag egyszerűek bár nem mint hogyha eddig bonyolult feladatokat kellett volna megoldani. A legbonyolultabb része jelenlegi munkámnak az általában a különböző felülről jövő parancsok menedzselése. Mert hát van egy summer operations manager, aki alapjáraton szeretné megtervezni az élemet a hétköznapokban, de most itt van a fővontató pilóta is tehát ő neki is megvannak az elképzelései a sorsomat illetően és ezek az elképzelések sajnos az esetek töbségében nem egyeznek a menedzser elképzeléseivel. Ilyenkor mit lehet tenni semmit. Mindent meg kell kérdezni kétszer vagy csinálom úgy ahogy én azt kitalálom. Általában ez utóbbit alkalmazom persze nem forgács mentesen, mert hát időnként azért lebasszák a lelkes aviátort, hogy ezt most miért így vagy miért amúgy sikerült végre hajtani. De a lényeg mindig az eredmény mármint a vontató gép kint van időre, hogy most pontosan melyik az valóban fontos operációs kérdés de az esetek töbségében ezt logisztikai problémák hiúsítják meg. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mivel a klubnak 4db vontató gépe van így létezik egy preferált felhasználási sorrend. Ez gyönyörű csak a hangárba az esetek többségében nem eszerint az elképzelés szerint pakolunk. Most hogy verseny van érkezett 3 extra szekér is. Tehát a hangár pakolás reggel egyedül az cseppet sem egyszerű feladat, mikor 4 gépet kell kipakolni sérülés mentesen, hogy  hozzáférhessek a preferált példányhoz.Na de sebaj legalább nem unatkozok reggelente. Mikor kint van a kívánt példány akkor gyorsan bele is huppanok pöci röfi aztán irány a lemotorozó öböl, majd pedig keresztezve a 35/17-es pályákat, majd a 17-es pályán vissza meg is érkezek a leginkább használt 08L pályára. Általában a tények nem nagyon zavarnak minket széliránytól függetlenül ezt a pályát használjuk mert felszállás után ezen a pályán nem kell kifordulni a növekvő és közeledő házak elől. Továbbá ezen pályán van egy kis beton budi, mindenféle konfortos helységekkel és egy kis terasszal ami kíválló árnyékot ad. Tehát a használatos pályairányt nem mindig a szél irány dönti el vannak kényelmi szempontok is. Amúgy meg az izom Póninka tök mindegy honnan fúj a szél így is úgy is 3.5 m/s-al húz. Ezen bejegyzés folytatása a tükörből fényképezős kép alatti narancssárga "további bejegyzések" című  szövegre kattintva érhetők el!!

Hangár, most szinte üres
Itt egy klasszikus tükörből fényképezős képet láthattok!































Szóval a bejegyzést akkor kezdtem amikor a nemzeti(vitorla verseny) elkezdődött, mostanra már be is fejeződött. Vissza érkeztünk a nyugodt hétköznapok országába. Természetesen versenyutáni depresszió az volt de ezt meggyógyítottam hamar egy kis vitorlázással. Az egyik itteni cimborámmal nyomtunk egy 150 kilcsit az ASK 21-el nem nagy táv de nem olyan rossz ahhoz képest, hogy délután 4kor szálltunk fel. Majd lesznek képek is ha letudom valahogy szedni fényképezőgépről mert kábelem nincs ez a rokkant Macbook meg nem tud sd kártyát fogadni.
Jaj és az egyik lelkes olvasóm kedvéért befejezem az esti haza vontatós történetet. TEhát a sztori vége az lett hogy leszálltam fülem farkam behúzva belopakodtam a tankolóra de már ott vártak. Hú ez nem jó jel gondoltam magamban. Leállítok nyitom az ajtót aztán a fővontató pilcsi kezembe nyom egy sört mondván, hogy ezért ma megdolgoztam és micsoda fasza gyerek vagyok, hogy még azt a második vitorlát is elhúztam. Rögtön kihúztam magam aztán megveregettem a vállam, hát igen bizony ilyen fasza gyerek vagyok :) Megmondom, pontosabban leírom őszintén rosszabbra számítottam, ezt most úgy néz ki pont jól oldottam meg.
Nehezen látszik, de a fekete csík mellett ott a grid a 08L pályán

A reptér ezen jól látszik hogy a guruló út keresztezi a 35/17-es pályákat és jól látszik a beton meg a füves főpálya is

Imádok kinézni erre a szárnyvégere

Murray folyó

Yarrawonga és a reptér is látszik innen is húztam haza vitorlát

A kis csúny Callair A9A



Vitorla valahol valami reptéren mindjárt indulunk haza

Település fölött suhog a Scout

A Bozót tüzek füstje




füstös
Tehát vissza a kicsit unalmasabb hétköznapokhoz, mihelyst elmesélem a következő sztorit. A verseny második hetében kaptam egy új vontató gépet. Na nem a gép volt új csak a típus nekem. Maga a gép egy rakás roncshalmaz volt, kb úgy nézett ki mint valami Póni ami kicsit hamarabb találkozott Föld Anyával minta azt a söfőrje szerette volna. Szóval ezzel a katasztrófálisan ergya szekérrel vontattam a verseny hátralevő részében. A végére azért össze barátkoztunk kicsit lassabban emelkedik a Callair mint a Póni meg lassabban is jön lefele, de egy előnye van (mondjuk csak annak amelyiken van fékszárny) hogy nagyon rövidre lehet vele jönni. Így amelyik vontató gép a süllyedésben megelőz azt én letudom vágni úgy hogy én ott fordulok be a vitorlák elé ahol a sor kezdődik nem kell visszagurulnom.
A verseny után kigyulladt a bozót tőlünk kb 150 kilóméterre délre. Ezek nem olan kis picsa tábortüzek mint amit otthon látunk rendes nagy tüzekről van szó, több tíz kilóméter hosszan. Ma egy kicsit sajnos közelebb is égmár a bozót, kb 80 kilcsi délkeletre. Ezért kicsit szar a látás ezt néhány kép talán érzékelteti.
Egyenlőre ennyi egy videóval búcsúzok amit Fecánknak köszönhetünk, nagyon profi kis videó, az egyik kedvencem. Tessék kommentelni ki mit szeretne hallani látni a blogban. Apa te is kommenteljél! Sziasztok!


1 megjegyzés: