2013. november 30., szombat

Ismét Gliding in New Zealand

Szevasztok! Igen tudom rég posztoltam de hát ez van! Nem volt miről! Persze ez nem igaz, lett volna de az nem blog műfaj.

Szóval hol is kezdjem igen sikeresen megérkeztem két napi járás után Mach 0.84-el nem is rossz ugye?
Most majd kissebb bejegyzéseket meg képeket találtok itt: Expedition Down Under

 Csütörtök délután érkeztem Auckland reptérre és teljesen szűrreális módon egyik kedves angol cimborám üdvözölt a reptéren a világ másik felén ez a kemény! Aztán ki vitt a Drury reptérre. Ez lesz az otthonom az elkövetkezendő pár hónapban.





A piros tetejű kis házban lakok
A jetlaggel még küzdök rendesen este 7 óra fele mindig lever az álom aztán rendszerint hajnal 2 vagy 3 kor kelek fel, de hát ez majd elmúlik. Pénteken meg is volt az első repcsizés kicsit körbe repültük a légtér határt Granttel, az ASK 21 típusú gépcsodával, azért nyomtunk néhány bukfencet egy ökör nagy kávé lötyögtetős áthúzást. Egyből láttam, hogy nem lesz gond a beilleszkedés! Aztán este sörözés majd egy bazinagy bárány combot toltunk be a legkedvencebb főpilótámmal. Vele is angliában repülök csak most úgy néz ki az angol cég átette székhelyét Új Zélandra. Még jó hogy ilyen kicsi a világ. Egyébként meglepő mennyire kicsi!
És el is érkeztünk a szombathoz amikor is a főoktató úr fingatott egész nap. Adolog úgy kezdődött, hogy beültünk a PW6 os vitorlába. Ilyet még azelőtt csak képről láttam. És akkor mehet az oktatói vizsga. Ja még annyi hogy egy enyhe 20 csomós oldal szellőnk lengedezett csak hogy minden egyszerűen és simán menjen! Csörlésből repültünk a csörlőről csak annyit hogy V8 4 liter és húz mint a barom. Szóval srácok ha Tost agri végre talpra áll baszki, ott kioldó nem marad a helyén. Viszont jó hír hogy nem kell szárnyvég elég lesz egy sör pad, ugyan is a szerkezet kitépi a kezedből a szárnyat nem kell sokat futni vele! Na fel is szálltunk a pw-vel kapásból átléptem mindenféle megengedett csörlési sebességegket de a végére azért tudtam korigálni szerencsére. Kicsit ökörködtünk a lejtőn aztán mentünk leszállni. Na ez érdekesre sikerült az első leszállás a típussal mindig érdekes. Lényegében jól oda kentem (positive landing) de jól rugózott futónak köszönhetően nem sérült senkinek sem a gerince. Másodjára már sikerült a sebességeket ott tartani ahol kell! Viszont leszállnom nem kellett már többet mert azt játszottuk hogy növendéket otatok az meg mindig valamit elbalfaszkodik én meg izgulok mögötte. Néhány kötélszakadás szimuláció aztán egy két dugó és lényegében késszen is voltunk minden okossággal. Most már mehetek oktatni meg utast hányatni szupi! :) Már csak a motoros papíromat kell gatyába rázni és akkor hajtahatom a jó Pawneet megen! Na néhány kép és puszi nem sokára jelentkezem!

A jó kötélhúzó





Möggyüttünk he!




A reptér







Auckland öböl

2 megjegyzés: